Karcsi

Kapcsolatom Charlie-val (mivel sokan becenéven léteznek a külföldiek számára)? Ő az egyik managerem. Tegnap hazafelé kellemesen elbeszélgettünk. Óriási figura, annak ellenére hogy nem a legtökéletesebb a nyelvtudása becsülettel próbálkozik. Megyeztünk hogy kíválóak az iPod termékei, ő egy nanot használ. Megmutatta a gyerekei  fotoóját, mesélt a drágán vett autójáról amit kevés pénzért tudott eladni és szomorú volt, mert tegnap szabadult meg a lakásától is. Ment is inni ennek tiszteletére. Megegyeztünk, hogy egyszer elmegyünk kutyátenni közösen. Mert az jó. Kaptunk munkát. A legdurvább adatrögzítéses diákmelóhoz hasonlítanám. De örüljek neki!

bacilus | 1:04 |

Sok

Mostanában egész jól sikerül teljesen haszontalanul elkölteni a hétvégéimet. A szombati focizós, kirándulós mókát és esti Halloween bulit leszámítva nem sok mindent tettem a világ jobbá tételéért. Azt hiszem kezdek telítődni Koreával. A szombatot közös programmal töltöttük építve a koreai-magyar barátságot. A Generális ellentmondást nem tűrő parancsolgatásai már az elején elrontották a kedvem, szerencséjére a foci közben megúszta a páros lábbal becsúszó szerelésemet. A kötelező jellegű meccs nem igazán volt élvezetes emiatt. Futottam, izzadtam, erre legalább jó volt. Az előzetes menetrendhez való kóros ragaszkodása az ebéd után csúcsosodott ki, pihenőt sem hagyva akart nekivágni a hegynek. Az ellenállás valószínűleg újabb döbbenetet váltott ki belőle, ugyanis szinte rá se hederített a társaság. Egy órás csúszással indultunk, így mégis csak az történt amit ő akart. A parkolóban kiosztott uzsonnacsomagot nem tudtam mire vélni egy ilyen út előtt, mivel az két sörből és két csirkéből állt össze egy dizájnos nejlonzacskóban. Biztos valami piknikre készültek, csak a terep ismeretében nem tudom hogy gondolták mindezt. Ők mindenképpen hozni akarták, hoztak is többet bizonyára az éhező hegyikecskékre gondolva. Én még időben megszabadultam tőle odalent. Kezdetben nagy csöndben koreai társammal faltuk a métereket, aztán a bagótól sebzett tüdő szépen feladta küzdelmet. Toltam előre, kapaszkodtam a köteleken izomból. Egy veszélyesnek tűnő szakasznál inkább a kerülőutat választottam, mivel felrémlett előttem a Mont-Blanc aláhulló köveinek emléke (később mikor kiderült, hogy a lányok arra jöttek, nem kicsit lettem ideges). Már csak négyszáz méterre lehetett a csúcs, mikor is lentről ordibálva visszafordulásra bíztatott Csendes. Ez a tető most kimaradt. Lefele megnyertem a legtovább jutó fődíját, vihettem a bevásárlószatyorba rejtett bontott csirkéket és üdítőket közel 10 kilós mértékben, amiket természetesen senki nem fogyasztott el. A kezem köszöni a vágásokat, legszívesebben hajítottam volna a kukába az egészet. A csomag menedzselése egészen a koleszig megmaradt, majd a társalgóba behajítva fejeztük be közös pályafutásunkat. A 30 fős csoportból persze 25-en szinte el sem indultak a hegyre, ők közel 2 órát vártak a parkolóban. Lehet egyszerűbb lett volna lehet az csinálni, amit a többség szeretett volna. Este Halloween ünneplés, vasárnap egész napot átalvás.

Most ülünk és várunk. Szokás szerint. Délután tesztet írunk valamiből. A mobilok olyan hangosan csörögnek, hogy ettől a halottak is felébrednének. Az emberek krákognak, közeleg a hétfői ebéd réme. Izünü!

bacilus | 3:16 |

Szépjövő

A mai napon átlagosan:

• buszonüléssel 120 percet
• buszravárással 40 percet
• gyalogolással A és B között 30 percet töltöttem.

Mindezt munkaidőn kívül. Ezenkívül edzettem másfél órát, így jó volt este 10-re hazaesni. Szép kilátások a jövőre nézve. Teleportálást nekem!

bacilus | 16:09 |

Adásszünet

Miért is lenne hétfőn nyitva? Anno a TV-ben sem volt adás. Miért ne választanám a helyes utat? Minden út Rómába vezet. Miért a hétfővel kezdődik a hét? 1 óra séta tök feleslegesen a konditerem környékén. Mára azt hiszem ennyi elég is volt.

bacilus | 13:21 |

Hétfő

Mindenki mosolyog és valami szombati fejfájásról, rosszullétről beszél, kérdez. Hehe. Jól bemutatkoztunk egymásnak. Céges vacsora vol 2. Lárvát most nem ettünk, volt helyette viszont mákleves meg ecetes fűsaláta az elmaradhatatlan bacon-nel. És persze soju-soju-soju-sör...A végén totál elázás. Ennek köszönhetően alapjaiban meghatároztam a hétvége menetét. Alvás, alvás kényszerből, alvás csak úgy, alvás dühből. És ezek után vettem rá magam az edzésre. Reszkess 19:59.9, lenyomlak decemberben! Az esti szülinapi szürcsölésben csendes kívülállőként vettem részt. Vasárnap folyt köv., kissé aktívabban: olvasás, iPod buherálás, mozgás, Rwanda megtekintés. Az idő elszaródni látszik, hideg van és esik. Ma magamraerőltettem a hosszú rabruhát.

bacilus | 5:05 |

Ördögi

Egy közel tíz perces csata után idegességemben a táska mélyére került, hogy aztán az unalmas munkanapok hipp-hopp megszüljék a megoldást. Az iróasztal előtt a kilátástalannak tűnő délután öt óra viziója kreatívvá teszi a jóembert. Kb. három perces csata után végtelen egyszerű a dolog. Azóta sok mindenki borult már ki miatta és további fejtörő feladatok kerülnek napvilágra.

bacilus | 6:48 |

Milyen feri...

Miért nem lehet vajon békésen egymás mellett dolgozni? Állandóan van egy ember, akinek az erejét kell fitogtatni. Pláne, ha semmi joga (?) nincs ehhez. A mérnök az egy külön faj. Anyád. Gondolkodunk néha? Baj? Nehéz dolgok ezek. Ma azért tanultunk valami hasznosat is végre. Amire rá lehet fogni, hogy van értelme. Eddig nem sok ilyen történt. Az átállás az előző este sem ment könnyen. De visszaaludtam. És lehet feliratot konvertálni a filmre. Jeejee.

bacilus | 7:05 |

Szabadság, szeretem

Elsuhant a pár otthon töltött nap és sikerült többnyire távol tartanom magam a géptől. Egész könnyen mentem a reptérre, tudva hogy csak két hónapra kell jönnöm. Azért ma reggel már sikerült megkeseriteni a perceket, ugyanis bemutatkozott az új magyar "ahogyfütyülökúgytáncoltok, kiküldtekidemajdmegmutatom, főnöknekhiszemmagampedignem". Elég nehéz lesz tekintélyt szerezni az elmúlt három hónap ismeretében. Próbálkozz. Most a napfényes, délutáni melegben, a levegőtlen csendes irodában lassan kezd leesni a fejem a fáradtságtól (szerencsére az otthon töltött idő arra pont elég volt, hogy végig küzdjek az időeltolódással és itt folytassan az elkövetkezendő napokban). Azért megpróbálom összefoglalni mi is történt odahaza. Lehet kicsit csapongó lesz, ahogy jönnek a gondolatok.

Visszaolvasva az utolsó bejegyzést, megjegyezném hogy a kolbász isteni, bár az utolsó szombaton már nem tudtam kijutni a piacra lefolytani az élményeket egy sajtos-tejfölös lángos kiséretében. Sietős volt a végső pár óra, a fontos dolgok mint az iPod zenékkel való feltöltése, DVD irás elvitte az időt az ilyenkor szokásos pakolási tevékenyságek elől. Kutyafuttában összeállt a cuccom, 25 kilóban meg is állapodott a többnyire kajából álló csomag. Egy nap elteltével nem látom, hogy valami nagy dolgot otthon hagytam volna. Egy izgalmas Győr - Ferihegy száguldás után nem is utolsónak álltam be a csekkolós sorba, majdan elfoglalva piciny helyemet a a gépen, megharcoltam a Zürichig tartó út során a helytakarékos, gazdaságos világunk sok jó ember kis helyen is elfér felfogásával. Szóval kényelmetlen volt és még enni sem adtak. Továbbá elfogalták az ablak melletti helyem. Mi jöhetett még ezek után? Mondjuk egy négy órás várakozás az átszállásra. Gondoltuk unalmas lesz és felkötjük magunkat, a wireless fizetős, mivel semmit nem adnak ingyen. Áramfelvétel lehetetlen. Mozizás kilőve. De jött Tóbiás (az ismeretlen ismerős) és lőn világosság csak úgy rohant az idő. Egy órás városnézés ezen a nagyon gazdag, ~ szép hely, ami nem fő (mert az Bern), viszont a legnagyobb város. Egy hely, ahol ezerféle nyelvet beszélnek (német, olasz, francia) valamint már akkor vészfékeznek az autósok, ha az agyam eldugott sarkában a szikráját meglátja a gondolanak, hogy a zebra fele fogok közelíteni. Apropó megjavult a tár.hu, szóval jönnek a képek, ahogy időm és a feltöltési kapacitás engedi. Update: itt is vannak.

Az időeltolódásos agyrémnek köszönhetően hajnali egykor folytatom az események felidézését. Hogy nekem ez sose megy könnyen. Vacsora után elájulás, aztán éjszaka közepén automatikus felébredés. Hurrá!

Lezajlott a diplomaosztó is, végül szerencsére jómagam is meg tudtam jelenni a család nagy örömére. A jellemzők? Elképesztő öltözetek, pofátlanul fényképező hozzátartozók, frappáns beszédek, érdekes komolyzene (alá hársfa és fuvola> és egy roppant hosszú átadási procedúra. Bár én ülve teljesítettem ezt az etapot, azért így is hosszú volt. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel, azért csak eljutottunk ideáig. Örültem. A vacsora fenséges, rosszullét kerülgetős, utolsó magyar fogások csakazértis. Sztorik hehe.

Elaludtam egy órás forgolódás után, valamikor öt körül. Valaki ébresztett, mert valamelyik másik dimenzióban jártam az óracsörgéskor. Ma meg fogok halni idebent, már tegnap is produkáltam egy elalvósat beszélgetés közben.

Voltunk a Bajcsin is durván. Az I. Gyenge Szóviccek Hétvégéje és Kothogaünnep remekül sikerült. Bár esténként elaludtam meglehetősen korán (csakúgy mint az egész otthon töltött idő során), a sör is a nyakunkon maradt, viszont meséltünk, nevettünk sokat, ki-ki megmártózott a jéghideg vizben én csak a kisujjamat dugtam bele idén. A valamilyen allergiám kétségtelen, dörzsültem, fújtam, prüszköltem megállás nélkül. Itt egy plussz pontot tudok felsorakoztatni Korea mellett.

Most ennyire futotta az emlékezetemből, örültem akivel találkoztam. Akivel nem, majd talán legközelebb. 59 nap múlva újra a magyar levegőtől tüsszögök. Meg fröcsélek és méhe...

bacilus | 6:55 |

Öö e bódottá'

"Edward olyan boldog volt, hogy a kazánja is bizsergett" - Minimax 2006.10.04. 7.12.

Elmentem kolbászt zabálni a piacra...

bacilus | 7:12 |

Welcome home!

Egy laza huszonnégy (24 - ez azért nem életem legnehezebb napja) órás út végén csak megérkeztem az otthonomba. Pár gondolat egy XXI. századi elkeseredett elméből a repülőgépről - ugyanis most nem volt szerencsém az ingyenes internet kuponhoz, viszont sokszor etettek finommal, valamit valamiért -, tehát: "Új para lett úrrá rajtam az utazás során. Nevezzük aksi-fóbiának. Vagy energia szomjnak (milyen hülye szó ez így leírva). Egy egész napom át tartó utazás során valamivel csak el kell foglalnia magát az embernek. Az iPod kb 3, a laptop kb 2 órára képes videóval. Végtelen akkumlátorokat a népnek! Meg értelmes filmeket a repcsin."

Akkor volt itt még más probléma is. A szórakozás. Nekem ne mesefilmeket vetítsenek már egy ilyen hosszú út során, hee. Meg régen volt egy olyasmi hír, hogy az USA-ban az elhízott utasokkal két hely árát akarták kifizettetni, amit óriási felháborodás követett. Én támogatnám az ötletet, miután kellemes 11 órát töltöttem egy közel 250 kilós úriember szomszédságában. Nem sok mozgásterem maradt. Akadt izgalom is útközben, magyar vagyunk nem? Frankfurt, három órás átszállás, vásárlás, hamis 50 jurós, lebukás. Csak úgy tobzódtak a Horst Tappertek, Semirek és a jól ismert német rendőrsorozatok sztárjai, de egy ideig csak tanácstalan összejövetelnek tűnt a nagy összesereglés. Aztán végül bankjegy elkoboz, jegyzőkönyv kiállítására nincs idő, majd utólag elküld. Repülő indul, hipp-hopp Budapest, örül, vezet, kajál, lefeksz.

Azóta konstans vigyor, hazai ízek minden szinten, igaz allergiás rohamok egyfolytában. Parlagfű rulez, na egy szempont, amiért jobb volt Koreában.

bacilus | 5:48 |

Elhagyom a várost

Közel 90 nap után végre a repülőtér felé indul a reggeli busz. Igaz hogy 24 óráig fog tartani a tortúra, de utána a győztes elnyeri méltó jutalmát. 2 hét szabadság. Nagy ajándékra ne számíts, magamat és a történeteket adom. Gyakorlatilag lehetetlen épkézláb meglepetésekhez hozzájutni. Magamat azért megjutalmaztam egy kis aprósággal...Az up to date. A szórakozás az útra garantált. Roló le!

bacilus | 23:57 |

Eldöntetlen

Koreai Köztársaság

3:3 (2:1)

Magyarország

Barátságos mérkőzés, Geumsan, 50 néző
Vezette: Kim Chi Yee (KOR)

Gólszerző: Park (12.), Ahn (23.), Lee (40.), ill. Feri (5.), Cuni (32.), Bac (46.)

A két együttes a múltban mindössze egyszer találkozott egymással, de az a tétmérkőzés máig szerepel a labdarúgás nagykönyvében. Az 1954-es Bernben megrendezett összecsapáson született született a világbajnokságok legnagyobb gólkülönbségű győzelme. Puskásék 9:0-ra verték az ázsiai együttest, akik azóta is a fáradalmas utazásnak tulajdonítják a vereséget. Így meglehetősen fűtötte a bizonyítási vágy a "Vörös Ördögöket" a szépszámú szurkolósereg előtt, mielőtt pályára léptek ezen a 2x25 perces barátságos mérkőzésen.

A magyar együttes igyekezett tudatosítani a vendéglátókkal, hogy nem volt véletlen a nagy gólarányú győzelem a múltban, így már a kezdőrúgás után nekiesett az ellenfélnek. Ritkán látott rohamokkal, szervezett játékkal próbálták Jánosiék bevenni a koreai kaput. Amire nem is kellett sokat várni, ugyanis egy tetszetős jobb oldalon vezetett akció után a középen érkező Feri bődületes kapáslövéssel bombázott hálóba. A gól felébresztette a kissé álmosan kezdő, revánsra aspiráló hazaiakat s a félidő közepére át is vették a játék irányítását. Kellett mindehhez a mieink magabiztos visszahúzódása, a kontrajáték erőltetése majd az egyre szervezetlenebbé váló csapatjáték. A silány minőségű pályán a dühítő technikai hibákat kihasználva előbb Park, majd a félidőt jelző sípszó előtt, a legjobb lélektani pillanatban Ahn is a magyar kapuba jutatta labdát.

A félidőben minden bizonnyal alapos fejmosást kaphattak Asztalosék, ugyanis új felállásban és az első félidőben látott  rohamokkal kezdték a második félidőt. A letámadásnak meg is lett az eredménye, Cuni harcos játékának köszönhetően ismét koreaiak végezhettek el kezdőrúgást. Ezt követően kissé megelégedtek a játékosok az eredménnyel, így az edzők folyamatos cserékkel próbálták felrázni az együtteseiket. Az unalmas mezőnyjátékot egy hatalmas egyéni hiba szakította meg, Lee a magyar tizenhatos előtt elvesztett labdára lecsapva helyezett a kapunk jobb sarkába. Az idő szorításában a mieink egyre jobban kinyíltak és a fáradó hazaiak között sorra alakították ki a helyzeteket. Ugyanakkor a kontratámadásokkal könnyen eldönthették volna a mérkőzést a  vörösök. De nem ez történt, ugyanis végre a kellő elszántság, harcos akarat meghozta az eredményét. Kellett ehhez a csapat 12. embere is, ugyanis a szurkolótáborunk nem érezte elveszettnek a mérkőzést, és hajtotta-űzte a gárdát az egyenlítésért. Egy bődületes átlövést követően a kapusról kipattanó labdát a lesipuskás Bac kotorta a hálóba, kialakítva így a végeredményt.

A gólgazdag mérkőzés most sem maradt el, igaz a győzelem ezúttal nem sikerült. Az idegenben mutatott játék képe azonban mindenképpen bizakodásra adhat okot jövőre nézve. Az újoncokkal teletűzdelt csapat hamarjában elfogadta vendéglátók újabb felkérését, szóval nemsokára újra összecsap a két együttes.

bacilus | 15:52 |

Nemsoká'

Eltelt az utolsó előtti hétvége, egy héttel az indulás előtt a hétfő azért csak hétfő a melóhelyen (mire befejeztem a postot már kedd). Hétvégén kultúrprogram, fényképek hiányában netcímekkel operálok. A sokakban elégedetlenséget szülő háromórás transzkontinentális buszút végén érkeztünk meg az ország keleti részén lévő kultúrparadicsomba, GyeongJuba. Van itt minden mi szem szájnak ingere, legfőképpen rengeteg túrista. De frankón, már-már elviselhetetlen mennyiségű. Mert az úgy van - az idegenvezetőnk szerint, aki nagyon szereti saját hangját és koreaiul végigbeszélte szinte az egész buszutat, a vége fele már meglincselését kockáztatva -, hogy három nagy látványosság van Koreában, s aki ezeket nem látta, az nem is ismerheti meg Koreát igazából. Nos az egyik ilyen hely ez a GyeongJu. Megsasoltuk a Buddha Centert (Bulguksa Temple), majdnem mint a Buddha Beach. A lényeg, ha belépsz a főkapun az elméd megtisztul és egy dologért él tovább. Szépen megfoglamazva. Esetünkben a cégért. Szerintük ("maybe one mind is for Hankook, not Michelin or Goodyear"). Muhahaha... Aztán láttuk e múzeumot, nagy területen, kevés - unalmas dologgal, parkban fetrengéssel. Ja meg a remek temetkezési szokásokat is megcsodáltuk. Nem mondható túlságosan helytakarékos megoldásnak. Eltelt a nap szép volt, jó volt, köszönöm ennyi. Azóta csak a szokásos szöveg. A kultúrális különbséggel mindent lehet magyarázni. Ma üzemi tanács választás, mutassad a fogad fehérjét. Este Korea - Magyarország barátságos lábrúgó labdarúgó mérkőzés.

bacilus | 6:22 |

Tear-gas

Az angol nyelvtudásom napról-napra csökken, de azért igyekszem néha gyakorolni a használatát. Márha van kivel. Például kis nehézségek után tudtam a főnökömnek vázolni a hazai belpolitikai helyzetet az első napon. Másnap már cimlapon voltuk (no nem azért, mert én elmondtam) a helyi sajtóban Bangkokkal egyetemben. Hasonló zavargások ott is. Igy telik ez a hét: izgatott böngészés reggel, vajon áll e még az ország, aztán tömeg a reggelinél, majd buszonalvás és beérkezvén az elmúlt fél nap eseményeinek áttekintése. Szerencsére már rendszeresen van dolgunk, igy gyorsan elmegy a kilenc óra. Az egységnyi területre eső magyarok száma jelentősen megnövekedett az üzem területén, 81 opival bővült a kolónia. Köszönni nehéz...

bacilus | 5:13 |

Don't worry...

Nálunk gyakran fordulnak elő kemény tüntetések és súlyos összecsapások. Ne aggódj! De nálunk meg ritkán vazze, eseménykövetés percről-percre. A durván szélessáv miatt persze az élő TV adást nem tudtuk csekkolni, néhány még ébren lévő barát beszámolójára hagyatkoztunk. Nem voltak vidámak. Remélem elkapják az összes huligánt és lecsukják őket egytől-egyig.

A hétvégés beszámoló elmaradt, mert akadt tennivaló végre. Aktiv pihenés, uszoda, kondi, filmnézés. Találtam egy jó helyet, akiknek van majdnemergométerük, azt hiszem beiratkozok és felkészülök a november 5-i busani versenyre. Talán elindulhatok.

bacilus | 3:10 |

Liar

Végül is, amikor huzamosabb ideig külföldön tartózkodom általában történik valami nagy belpolitikai esemény. Ki tudja mi lesz a vége, én örülök hogy kimaradok ebből. Azt, hogy szándékos volt a kiszivárogtatás szerintem is nyilvánvaló, bár kétlem hogy olyan sikerrel járna, mint David Palmer szenátor őszinte szavai az elnökválasztás előtt a 24-ben. Mindegy Jack Bauer mindent megold! Előbb-utóbb magamról is irok, de most próbálják valóra váltani az igéretüket, miszerint mától elfoglalnak minket 8 órán keresztül. Lássuk!

bacilus | 1:34 |

...miénk a zautópálya...

bacilus | 23:46 |

9/11

Nagy dolgok szoktak történni ezen a napon. Mi ma mondjuk egy lángoló autóba szaladtunk az autópályán. Kellemes volt a félálomból kattogó ABS-re és dudaszóra ébredni, miközben vészesen közeledett a szalagkorlát. Aztán csattanás, előttünk a kisteher, ő előtte meg Matiz nagypapa. Az a söfőr érzékelte legjobban a nyakán az ütközést azt hiszem. Jó-jó nem is az égő verdába szaladtunk. Az csak a galibát okozta. Amikor láttam akkor az enyhe domboldalon lassan gurult hátrafele lángnyelveket eregetve. Mi félreálltunk a leállóban, pont a kozmáló verda mellé. Ezeke szoktak az akciófilmekben egyből robbanni. Odébb is rohantunk mielőbb. Persze a helyiek közelről nézték az egyre nagyobb lángot. Én nem tudom hogy a sofőr bentragadt e, de remélem ő is kívülről nézte ezt az egészet. Aztán legnagyobb meglepetésemre, mivel a szélső sávot nem foglalta el semmi, beindult a forgalom. Majd mi is a betétlap kitöltése után hátrahagytuk a helyszínt. Beszarás. A tűzoltók akkor érkeztek, még hallottunk valami kisebb durranást, de nem volt vészes. A probléma kezelése elképesztő. Mint ahogy a mai nap is az volt. Tévedtem. Nem lett jobb semmi. Céltalan időelcseszés, de hozzá kell szoknom azt hiszem.

bacilus | 12:37 |

Duna

Azt hiszem az idei nyár egyik legnagyobb hülyeségéről akkor nem is írtam. Ez volt a Duna Maraton 2006 kerékpárverseny. Már jó ideje tudtunk a legnépszerűbb verseny létezéséről, de sose vettük a bátorságot elindulni rajta. Idén a technikai feltételek ugrászerű javulása után belevágtunk, természetesen a 100km-es távon. Egy ilyen hosszú MTB verseny nem vicc. Ezt be is láttuk közben. De hát majdnem mindig olyan dolgot csinálunk, amit élvezünk. Sajnos nem értünk végig, ugyanis közel nyolc óra alatt 72 keserves kilóméterig jutottunk csak, a szintidőt túllépve kizárásra kerültünk. Azért utólag visszagondolva ezt is megszépítette az idő. A szervezők ígéretének megfelelően a résztvevőknek egy fotót is postáznak, ami 2 hónapos csúszással sikerült is, álljon ez a fotó itten alább. A mosoly nem a lelkiállpotnak köszönhető, ott és akkor borzasztóan éreztem magam. Mint a mai napból eddig eltelt időben. De már jobban vagyok.

bacilus | 9:54 |

CM

Pár napra Kritikus Tömeg jelmezbe bújtattam az oldalt. Az idei esemény sajnos földrajzi okok miatt nélkülem kerül megrendezésre, de ti menjetek! Minél többen. A vadvizi evezés egész jól sikerült, bár a torkom már rendetlenkedik. Lehet nem kellett volna annyit pancsolni a kevésbé meleg vízben? Szóval a mai nap is eltelt, még erőltetünk egy bulit, mert ha nem megy másképp akkor csak ez a megoldás marad.

bacilus | 14:02 |

ND

Névnapom van már. Koreai idő szerint. Megtehetem. Mert az milyen már, hogy karácsonykor legyen. Szóval köszönöm a jókívánságokat!

bacilus | 19:12 |

Technology Team / Industrialization Product Department

Miután minden dolgommal elkészültem idő előtt - ritkaság -, így láblógatva vártam a délután kettőt, hogy kiderüljön hogyan tovább. Egy órás bemutatkozás után már mindeki tisztában volt kivel fog odahaza dolgozni. Első ránézésre kedvesek, nyitottak, lazák. Remélem fél év múlva visszatekintve ugyanezt fogom majd gondolni. Szerencsére az angolt beszélik többé-kevésbé, így talán valamennyit fejlődni fog a kommunikációs készségem. Az osztály feladatainak felsorolása után elégedetten nyugtáztam, talán nem is kerültem annyira rossz helyre. A mentorommal való találkozás hétfőre tolódott, de talán vele sem lesz baj. Az asztalom császár helyen van, sarok, ablak mellett, mindenkire rálátással és bőr fotelom is lesz. A reggel még felcsillant a két nappal korábban hazaindulás lehetősége, de sajnos helyhiány miatt meghiusúlt a repjegy átírása. Sebaj, ma jókedvűen sikerült távoznom, és ezt még a vacsoránál sem tudták elrontani. Halleluja, holnap rafting!

bacilus | 12:00 |

A nap...

képe:

bacilus | 6:35 |

Na most aztán...

...jól leirom, hogy mi történt az elmúlt időszakban. Vagy nem. Me végeztünk az iskolapados, könyvbőltanulós résszel. Egy dolgozattal lefojtottuk a tudásunkat, persze a komolyság egyenes arányban volt az oktatók tudásával. Még egy végső összefoglalót kell irni az eltelt hónapról és talán megszabadulunk az örökös beszámolóktól. Az ősz beköszöntött úgy hiszem, reggel először vettem magamra "pujcsit" és utaztunk "tejfel" ködben. Most a vénasszonyok lapátolják a nap kemencéjébe a tüzelőanyagot, mert meleg lett hirtelen.

Tehát a péntek nem az én napom volt. 1. Elegem van az állandó baszogatásból. Nem a munkával kapcsolatosból, mert azzal zaklathatnának. Ha lenne bármi dolgunk is. Gyakorlatilag minden megmozdulásunkra képesek ráfogni, hogy ezt ne csináljad Koreában. Eddig nekem nem mondtak semmit, de a pénteki ebéd után hozzám is elért a vég. A kis Nö, aki mindent lát és neki mindeki szól hogy szóljon kötelességének érezte, hogy ismét parancsoljon. (emelkedő hangerővel) Ne egyél az asztalnál, mert a tészta illata mindenkit zavar. Kit? Mindekit. Szóltak. Mikor? Szóltak többen is. De már ezerszer ettem itt, miért pont most derül ki? Zavarja őket az illata. Még meg se bontottam. Kit? A dolgozókat. Zavar titeket? - méla csend - Ne egyél itt! Szóltak. Mindig hozzám jönnek. De sose láttam őket. Ne egyél itt! Meg tudod mondani a ki a főnököm? Nem akarsz engedelmeskedni? Nem, csak elegem van hogy mindenre kitalálsz valamit! Végre elmondhatná valaki mit szabad és mit nem (ne legyél poloban, huzzad fel a cipzárd, kotorjad össze az ételt egy helyre, ne rázzad a lábad). Blablabla... Részéről majdnem sirás, részemről szánalommal vegyitett düh. Ennyi.

2. Magamra vállaltam a hétvégi túra szervező szerepét. Két nap Szöul tizenketten. Vonatjegy a zsebben, úgy gondoltam már a szállás is. Lefoglaltam (soha többet, légy résen, mit, hol, kivel), előleget fizettem, persze ők nem tudtak róla másnap. Nincs szabad helyünk. A pénz eltűnt, de visszakapom. Majd egyszer. Talán. Nem sok. Csak hát az elvek. Őrült keresgélés a nap további részében. Megvan.

Szombaton megérkezünk. Jólvan, mint egy hotel és olcsó. Éjszaka zárva, éjfélig haza kell érni. Köszönjük! Mentünk. Majd csak lesz valami hangulatban a nap további része. Sok hid van a Han folyó felett. Vidámpark. Szinvonal közepes, volt ez már jobb is. De hogy a két legjobb játékon felső magassági korlát 187 cm, nos ez botrányos. Belógtam, túléltem, elment a nap szép lassan. Menjünk a bulihelyre. Na az óriási. mi vagyunk nyolckor az első vendégek. Állitólag teltház van mindig. Nem hiszem. Pedig igen. Szállás továbbra sincs. Nézzünk körül helyben. Motelek. Egyéjszakás kalandokhoz. Óriási, délig maradhatunk. Szobában piros lámpák, meghitt hangulat egy romantikus estéhez. Kómásan esünk haza a buliból. 11kor riadunk és nyakunkba vesszük a várost. Persze csak módjával. Egy perc alatt felugrunk a sokadik emeletre, kilátunk, lemegyünk, tanácstalanok vagyunk. Parkban fekvés, vacsora, vonat. Hullafáradtan indul ismét a hét. Hogyan máshogy... (képek majd, ha a tar.hu is úgy gondolja)

bacilus | 5:03 |

Fjúcsör

(vol 2. mivel az első lefagyott elég sok karakter után...GrrrRrr)

Megvan a jövő zenéje. Technológia csoport, december 17-ig, közben talán kicsivel több, mint egyhetes magyarországi látogatással. Az első lefagyott post óta azért megjött a feketeleves is. Túl boldogan indult a nap ezzel a hirrel és soha nem volt még olyan, hogy ne tudták volna elrontani valamivel. Mivel leröviditették a tanfolyamot, cserébe meg kell értenünk, hogy picit megnyújtsák a munkaidőt most már 9 óra 50 percnél járunk (az utazással eltöltött időt már nem is emlitem, mert az más lapra tartozik). Miért mit csinálnátok a szabadidőtökben? Semmit bazze, unatkoznánk. A hétvége továbbra is talonban marad, mivel nincs kedvem irni. Majd este talán. Addig örülés és bosszankodás.

bacilus | 7:39 |

Vision of the company

Na azért csak túléltem azt a nyamvadt másnapot. Mert ezek már csak ilyenek. Eltelnek idővel. Gondoltam egy nagy alvással ünneplem a napot a vacsora után, de végül 3/4-ed 11kor sikerült ágyba kerülni. Ma pedig felvirradt a nagy interjú napja, amit már lassan egy hete halasztottak. Okosabbak nem lettünk a jövőnkkel kapcsolatban, de legalább elmondtam a panaszaimat. Persze az kétséges hogy a kis Nö mit forditott, mert ugye ő ugye úgy tolmácsol, hogy az mindkét félnek jó legyen. Hogy milyen osztályra kerülök és mi lesz a februárig tartó időszakkal az a jövő zenéje továbbra is. A baj velem van hogy nem látom a cég jövőképét. Képmutató pöcsök. Ez végképp megvilágosodott előttem. Ugyanis ma idelátogatott az egész vállalat elsőszámú vezetője (CEO). Az nagy népi semmitevést ez bizony megzavarta, még az utolsó biztonsági ember is egész nap a sipját fújva irányitja a forgalmat a placc közepén...

bacilus | 8:04 |

Torture

Vajon hogy élem túl ezt a mai napot? Ketten megszabadultak, hazamentek, megünnepeltük. Nekünk még 34...

bacilus | 2:20 |

Napok

Elkezdődött az iskola. Hogy ez miért generált ugrásszerű forgalom növekedést nem tudom. De pár forgalomszervező vagy tervező elkélne ennek a városnak. A lámpák működésében semmi összhang nincs (reggel rendőr kapcsolagatja, belátása szerint), cserébe sok van belőlük és rengeteg az autó. Igy fordulhat elő, hogy ma 10 percet álltunk csak egynél, felforró agyvizzel. Ennyit a ma reggelről, gondolom a továbbiakban hasonlóra számithatunk. Ja és mától cserébe korábban jövünk és később megyünk haza, mert ez igy korrekt. Több időnk lesz unatkozni.

Ami történt mostanában: még csütörtökön baseballozós, szökőkút nézegetős, gör(cs)korcsolyázós délután eltöltés. Készültek képek a viccesebb pillanatokról és amint a  kép.tár úgy gondolja, megtekinthetők lesznek. Ahogy a további napok eseményei is. Nagyon jó szórakozás a korcsolya, kemény edzések vannak esténként, próbáltam menni pár kört a legjobbakkal, de tüdőkiköpés és comb besülés lett az eredménye. A csajokkal viszont birtam huzamosabb ideig haladni.

Aztán szombaton nagy vitatkozások után mégis szépen jött mindenki dolgozni. A magyar politikus küldöttség látogatásához kellett a jópofi. Az óriási szervezésnek köszönhetően majdnem elkésetünk, igy üveghangon nyomattuk a busszal az autópályán, átöltözés menet közben, rohanás a gyárban. Ezen a délutánon feltűnően aktiv volt az összes dolgozó és a mérnökök is sürögtek - forogtak a gépek körül. Néhány udvarias mondatot mindekivel váltott a T.Ház elnöke, de az egész társaság inkább menekült volna kifele a melegből meg a gumiszagból. Értem én hogy nekik jó körbejárni a világot, csak nekünk ehhez miért kellett aszisztálni? Kattogott a fényképező serényen, persze mi ezekből a képekből nem kaphattunk. Gondolom visszaélnénk vele. A Kishal viszont örül, hogy megjelent az ovis képe az újságban. Örömmel járkált körbe az cikkel és várt elégedett tekinteteket cserébe, elismerve nagyságát. Szánalmas.kr Cserébe a fizetés helyett kaptunk egy fél délutánt a cég üdülő központjában. Úszópancsolómedence, focipálya, nem műküdő szauna, karaoke, kellemes környezet, igazi jó hely kikapcsolódásra. 2 hónapos munkaviszony után már mi is jogosultak leszünk a használatára, kiváncsi vagyok, ha kérnénk egy szombat - vasárnapi elhelyezést megkapnánk e... A vacsora az eltelt 2 hónap csúcspontja étkezési szempontból. Ezzel sikerült a társaságot teljes mértékben kielégiteni. Már elég alacsony az igényszintünk. Hazafele alvás, majd evezés a tvben, nagy alvás koránkeléssel.

Vasárnap Szöul vol 2. Az időjárás induláskor nem nekünk dolgozott, de aztán átváltott igazi kirándulósba. Holtfáradtan letudtuk a Gyeongbokgung Palace-t, aztán ebédelősre fogtuk a figurát. A metróban most is rengeteg időt töltöttünk, de nem kis távolságokat szeltünk át igy. Szöul Citadellájáról körültekintve, mostmár van elképzelésünk mekkora is egy tizmilliós város. Ameddig a szem ellát mindenütt beépitett területek. Aztán meglátogattuk az Olimpiai Parkot (1988 Szöul), ami ez első parknak mondható valami itt Koreában. De nem is akármilyen. A bejáratnál pár kép az emlék láng körül, aztán nagy lelkesen indultunk neki a zászlórengetegnek. Meglepetésünkre a mi zászlónk előkelő helyen leng (ha épp nem lett volna  csurom viz és fú a szél) az olimpiai és a koreai után a harmadik oszlopon. Hatalmas zöldterületen elszórva találhatók a régi versenyhelyszinek. Igaz mára már kicsit kopottasak, de a légkörből valami tutira megmaradt. Az eleredő eső ellenére nagyon jól esett a séta, bár belülről egy sportcsarnokot se vehettük szemügyre. A legérdekesebb talán a Velodrom környéke volt. Több száz ember újságot a kezében szorongatva a monitorokat bámulta. Nálunk talán a lovin lehet ilyet látni, de ők a pályakerékpárosokra fogadnak. Betelve az olimpiai érzéssel kezdünk a metrómegálló keresésébe, ugyanis a vonatindulás egyre közeledett. Persze nem találtuk a megállót, igz óriási rohanás lett a nap vége. De öt perccel fél nyolc előtt fel is szálltunk a 19.25-ös Daejeon járatra. Helyjegy a zsebben, potyaülőt felállit és punny hazáig. Folyt köv. előbb - utóbb... 

bacilus | 4:58 |

Live

Előben nézem az Evezős Világbajnokságot a Eurosporton. Durva jó. Ráadásul a hasam is tele európai kajával, úszómedencében fürödtem egy kiadós focka után. Mi kell még...Amúgy alant szerintem a nap képe látható.

bacilus | 14:54 |

Icsipicsi

Each pitch. Egy újabb gyöngyszem a gyűjteménybe. A napok telnek, a kedvem hullamzó, most talán felfelé tart pár napos mélypont után. Hétvégén (szombat) kedves magyar politikusokat vezethetünk körbe a gyárban, keresztülvágva igy kétnaposra tervezett szöuli kiruccanásunkat, és természetesen for free. Persze nem kötelező, csak szigorúan ajánlott. Nincs túlóra pénz vagy cserébe szabadnap, mert mit szólnának ahhoz a helyiek. Üdvözlünk a rabszolgák világában! Az elmúlt időszakban amúgy megmásztuk a Sutong hegyet, na nem volt olyan durva mint a tavalyi túra (itt jegyezném meg hogy megszületett a Szögi házaspár első gyerkőce, a kis Borbála [hüje dalos] Dóra Eszter, e öö e bodottá, gratula hozzá izé mit kell ilyenkor mondani), de egy átmozgató délutánnak megfelelt. A vezetőnket jól kifárasztottuk, pedig rutinos hegyfaló hirében áll. Igy ebéd után pedig kijelenthetem, hogy megtörtek. Rizzsel ettem a levest...

bacilus | 5:15 |