Organic Electronics
Frankfurt. Cocoon Club. Sven Vath, Minilogue live, Loco Dice. Így ebben a formában. Bemelegítésként a mannheimi Time-Warpra.
Átugrani a szomszédba (170km) nem nagy akadály. Autobahn. Padló. Az eső szakad, a sávok tele. Hihetetlen. De lendületes. A bejutás ránézésre nehéz. A sor 50m, az eső még mindig kitart. De tíz perc alatt túlesünk rajt(a). A belépő baráti. A kiszolálás szintén. Igaz a szekuricsikről kicsit az volt az érzésem, mintha az Univerzum be nem teljesült reménységeiből verbuválták volna őket. Törött orr, marcona kinézet, meggyőző fellépés. A közönség abszolút vegyes, a világ minden tájáról. A viselkedni nem bíró spanyol, a sorban hőzöngő magyar, a szerény japán, az extravagáns német, a szétcsúszott holland stb. Szórakoztatás magasfoka. Fény, hang, design, táncosok. Huhhh. A partyfényképész tehetségtelen. Nem sikerült értelmes fotót fellelnem az estéről. Pár kép alant a gugliból.
Sven egy tavaly nyári spontán buli óta nagy kedvenc. Itt is hozza a formáját, táncol, bulizik, grimaszol a közönségnek. Óriási zenéket tol. Nem tudom milyen stílus. Valami minmál, techno izé. Házigazda-tulaj. Konferál. Minilogue live. Lemezbemutató. Animal. Prüntyögnek, tekergetnek, nyomkodnak mindent ami előttük tornyosul. Végére egész jól felpörögtek. Aztán Loco Dice zár, energi híján, fél óraból leszűrve biztos jó lehet. A hazaút egy nagy ásítás. Fogyasztás nem számít csak a gyors kilóméterek. 7kor el is alszom, hogy 11kor induljak túrázni.
Seggencsúszás, nedves patak, betört fej, orbitális ebéd-uzsonna-vacsora. De ez már egy másik történet...