Fly by night - Szöul
Avagy a pozitív csalódások estéje (no azért nem annyira, hogy alapjában változott volna a véleményem a mindenről).
Egyszer volt, hol nem volt a megboldogult Freee magazinnak egy hasonszőrű sorozata, nagyvárosok éjszakai életéről dance témakörben. Persze ilyen átfogó képet nem szereztem egy este során, de azért megosztom a gondolataim.
A pozitív csalódás már a vonaton elkezdődött. Megszólítattunk egy kedves koreai lány által. Nagy szó ez ott, ahol félve fordul angol szavakkal az ember a helyiekhez. Szöulba menet ezt az előítéletet ideiglenesen félre lehet tenni, bátran lehet fordulni az utca emberéhez segítségért. Kellemesen elbeszélgettük a vonatút nagy részét, elfeledkezve az egész heti megterhelő munka okozta fáradtságról. Ezek a beszélgetések általában arról szólnak, hogy mi a véleményünk az országukról, hogy érezzük magunkat. Hangulattól függőek a válaszok, péntek este azért diplomatikusan nyilatkoztunk. Persze szó esett Magyarországról, csináljuk mi itt az országimázst a csodálatos városokról, reméljük haszna is lesz és nekivágnak egyszer a nagyvilágnak. Valahogy én sokszor érzem, hogy mennének ők innen szívesen.
Az elektronikus zenei megmozdulásokról való infógyűjtésnek egy jó kiindulópontja lehet a Mercuryserver fóruma, ahol mindig bejegyzésre kerülnek a nagyobb megmozulások. Itt szembesültem azzal, hogy a visszaérkezésem után kapásból lemaradtam egy Sasha buliról, ha már a júliusi hajógyári is kimaradt, bár lesz még lehetőség dögivel. A választás Nic új albuma miatt esett erre az estére, ami végre nem egy a sok sötét, unalmas proggi lemez közül. A helyszín a Garden, de az M2 is havonta egy-két nagyobb partival dübörög akárcsak a Walkerhill Hotel. Meglepő ez a felhozatal azok után, hogy mindenütt a hip-hop zene bömböl vagy a koreai folk illetve lakodalmas.
Tehát nekivágtunk az éjszakának, Gangnam-gu környéke kicsit modernebb, gazdagabb része a városnak igaz itt is előfordulnak gyakran építkezések (rossz az, aki rosszra gondol). Hamar a klub bejáratában találtuk magunkat, de tanulva a magyar viszonyokból balgaság lett volna tíz órakor megváltani a belépőnket. Inkább merítettünk egyet a környék bár felhozatalából és hamarosan a találó nevű Crazy WC Barban kortyoltuk a longájlendet egy koktél-show kíséretében. A felhozatal bárokból elképesztő, a kiszolálás elsőosztályú, az árak elfogadhatók.
No de mégis táncolni jöttünk meg a jó muzsikáért, így féléjfélkor már az üres táncparketten bólogattunk a kellemes deep ütemekre. Itt is tartja magát az elegáns késői belépő, gyakorlatilag hajnal egy körül kezdett megtelni a tánctér. Addig bedöntöttünk a welcome drinket, az egyik legjobb vodkanaracs készül helyben. Az árak továbbra is messze a lehúzóstól, nyugodt szívvel fizetem ki a további bambi árát. Mégiscsak jól kereső mérnök vagyok kitartott eddig a költőpénzem. A galérián koccintunk Derrick bátyóval mielőtt a pultba lépne fél kettőkor, aztán kezdetét veszi a két órás csujjogatós house. Tudja mi kell a népnek, az átlaghoz képest magukból kivetkőzött koreaiaknak és a laza világpolgárokból verbúválódott közönségnek. Élvezi, táncol, énekel, bagóról bagóra gyújt. Én kicsit befáradok, aztán Nic kezdésére újból magamhoz térek. Kicsit a slágerekre hajaz, az újdonság kevés, de mit számít ez már ilyenkor. Néhány örökzöld után fél öt fele vesszük a kabátjainkat, az elvakaultak még kitartanak. Pozitív csalódás az eddigi szórakozóhelyek után, ajánlom.
A hajnal fagyos, a hó esett. Jó meleg a taxi, egy városkörüli út után az egészségünkkel mit sem törődve egy gyorsétteremben költjük el jóízűen reggelinket. Bár azért a kimcsi burger jókora melléfogás. Meleg van. Kabátban. Energia szint konvergál a nulla fele. A Szent Kvarcóra ("...kihagyása Szöulban istenkáromlásnak számít, alighanem máglyahalál jár érte..." by Winkler) lassan pörög. Aztán csak elindulunk. Alszunk. Időben felébredünk. Reggelit elcsíp, zuhanyt kipipál, kemény 24 óránk volt. Megérte.
Galéria itt, nekem meg már ideje lenne az ágyban lenni. Izgalmas hetünk van, de tényleg. Ez most megint tetszik. Pozitív!