Szőrszál? Hasogatás!
Mi jöhet még egy depressziós hétfő munkanap közben? Mondjuk az "Iróasztal Ellenőrző Osztály" feltűnése. Már reggel fel kellett volna tűnnie, hogy ez a nap más, mint a többi. No nem azért, mert először sikerült korea hajnalban felkelni, hogy elvégezzem a hétvégére betervezett munkámat. A vasárnap sikeres átalvása után lóhalálában készült a prezentáció, ami végül kielégítően lezajlott. A munka folytatódik, a kíváló szervezésnek köszönhetően három napunk maradt a befejezére. Ami természetesen lehetetlen. Szóval ma reggel mindenki lázasan pakolt az íróasztalán, vadul kerregett az iratmegsemisítő, égett a munka (pakolás) mindenki keze alatt. Csak azok a hitvány európaiak nem sejtették mi készül. Hogy is sejhették volna, mikor fontosabb dolgokon szokott az agytekervényük csavarogni. És délután bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Megjelentek az IEO irnokoai, és ezután már nem lesz titok a ferdén felragasztott post-itek tömkelege, készülnek a jelentések a hanyagul az asztalon heverő jegyzetekről, hogy a neonfényben csillogó cukorpapírkák garmadájáról már ne is beszéljünk. Hiába no, ilyen vészterhes időkben, mikor először látnak el feladattal az öt hónap során, na ilyenkor nem jut időm az asztalom karbantartására. Kérem, kérem, ide lőjjenek! Vagy toloncoljanak északra, hátha ott van annyi eszük az embereknek, hogy télen fűteni kell az épületeket...