Vol. 4
Nem tudom az eddigi leghidegebb hétvége után mire számítottam. Nem volt ember az irodában, aki 16 fokra belehelte volna a légteret. Durván hideg van továbbra is, reménykedem hogy december 14-ig tüdőgyulladás nélkül megérek még pár álmosító, fűtött munkanapot. Lehet tudatos a taktika, hogy a nagy semmittevésben el ne aludjanak a kedves kollegák?
Szombaton Szöul immár negyedszer. De még mindig van látnivaló ebben a csöpp városban. Jeles nap volt 11.11. A Pálcika nap gyakorlatilag egy a Valentin naphoz hasonlatos ajándékozós idiótaság, amikor jól megtömik magukat ebből a kereskedők. Én is találtam még pénteken az asztalomon egy csomaggal, akkor még nem tudtam mire vélni, de mára kiderült.
Szóval Szöul, ami nem indult egyszerűen. Már szerda este óta vadásztuk a vonatjegyet, mert az eddig is bevált közlekedési formának bizonyult. A jegyfoglaló rendszer áldásos létezésének - ha külföldiek is használhatnák, akkor bezonyára másként látnám - köszönhetően jó előre betárazzák maguknak a üléseket. Mondjuk egy fokkal jobb a helyzet, mint nálunk, mert itt csak annyi jegyet adnak el, ahányan ülni tudnak. Nincs WC-ben ácsingózás, peronon maradás, anyázás. (Persze egyszer így is már meg kellett küzdeni Gizi nénivel - aki nem bírta értelmezni a betűket a tikettjén - és a kommunikációs nehézségekkel.) Persze napközben töröltek is néhány foglalást, de mire az állomásra értem már újra elvitte valaki előlünk. Maradt a busz, mert az gyakran jár (ötpercenként muhaha... és tényleg), igaz a menetidő kiszámíthatatlan. Kétféle busz létezik: az intercity - a helyiközi függönyös, a faluk ill. kisebb városok között - és az express, ami a nagyvárosokat összekötve robog. Persze azt nem gondoltuk, hogy a távolsági buszon összesen 28 ülés van és itt sincs túlfoglalás. Így egy ötven perces várakozással indultunk neki az útnak. Az ülések fotelok három sorban, gyakorlatilag vízszintbe dönthetők és az ülések közötti tér a koreaiak számára már-már egy taekwon-do edzéshez elegendő. Bírnám otthon is a Volán járatain. Oda és vissza a forgalom a 2x4 sávos autópályán elképesztő. Mihez hasonlítanám? Mondjuk augusztus 20-a M7 Budapest felé, késő délután *100. Itt annyi a különbség, hogy az időpont lényegtelen. Állandó dugó Szöul 50 km-es körzetében. Az egymás seggében autózó rutinos balfék sofőröknek köszönhetően ráfutásos balesetek kilóméterekként. A leállósávban tucatjával várakoznak az autómentők, csemege nekik e táj, úgyis mindig történik valami. Még szerencse, hogy a belső sáv buszsáv és itt ezt jobban betartják, mint a Rákóczin. 160 km-en a menetidő 1h50m. Mondjuk az álló kocsisor melletti 120-as tempó néha elgondolkodtat mi történne egy elénk kanyarodó elégedetlen autós miatt. De nem történik, mindkétszer simán megérkezünk.
Hogy mit láttunk? Olimpiai parkot mégegyszer. Csak most szép napos, kirándulós idővel, lobogó magyar zászlóval. Képek itt lesznek majd, amint a tár.hu túllép az ismételt kovertálási nehézségeken. Belógtunk a hatalmas uszodába, láttuk ahogy építik a színpadot egy nagy koncertre a tornacsarnokban, igazi túristák voltunk, lefényképeztünk mindent. Aztán elzarándokltunk Misariba és megnéztük az evezős pályát. A világ vége mögött van egy kicsivel busszal megközelítve, de szép hely. Hegyek lábánál terül el a pálya, néhány hangárral és napjainkra megváltozott fő profillal. Egy motorcsónak versenypálya található az első ötszáz méteren, fedett lelátóval, óriási kijelzővel. Mikor megérkeztünk épp az utánpótlás szelte a hullámokat fülsüketítő hanggal párosulva, miközben a túloldalon egy nyolcas épp a vízreszálláshoz készülődött. A kellemes séta után vissza a buszra meg a dugóba. A vontatott menetet az első metrómegállónál meg is szakítottuk, hogy aztán rájöjjünk nem is tudjuk hova tartunk. Már ekkor is késében voltunk egy találkozóról és reménytelennek tűnt hogy ráleljünk a megfelelő metrómegállóra. Szerencsére, mint oly sokszor ezen a napon, tanácstalan külsőnk megszólíttatott és rövidesen az úticél pontos ismeretében aggódtunk tovább a késés miatt. Milyen nehéz az élet mobil nélkül. Ahhoz képest, hogy itt mindenki a telefonján lóg egész idő alatt, sms-t írva, zenét hallgatva, mi sokszor utcai fülkék után rohangálunk, ha fel akarjuk venni a kapcsolatot egy helyivel. A találkozót elcsíptük, piacot megnéztük, ami akárcsak a nyóckerben. Csak itt nincs "helókocsivigyázz". Felmálázott nagymotorokkal jönnek az 1 méter "széles" kis utcácskákban. Gyorsan léptünk, végre kaja este hatkor, ez valahogy kimaradt napközben. Hazaút sima, erőltetett buli lement, vasárnap a pihenésé. Olvasás, zenehallgatás, film, aktív semmittevés.